Az életemben a legnagyobb tragédiát általában az jelenti, hogy mindig akkor vágyom valamire, amikor nincs rá lehetőség, amikor pedig kínálja magát az alkalom, akkor pedig valahogy nincs már hozzá kedvem. Szerencsére azonban nincs ez így az M-mel kapcsolatban, mert valahogy ha karnyújtásnyi távolságon belül érek hozzá, elfog az inger, hogy rámásszak.

Szóval holnap, dec. 31-én még amolyan formalitásból koccintunk egy pohár édes pezsgővel, utána pedig ágycsata fog következni. Tehát elmondhatom majd, hogy az első valódi tevékenységem 2009-ben a szeretkezés volt. Azt hiszem, mindig is ilyen újévindításra vágytam. Dugás és orális szex kifulladásig.

Aztán vissza a hétköznapokba. Mindenki megy, csinálja a dolgát. Egyetem, tanulás, nekem mellette munka. De persze miközben a könyv fölé hajolok, majd lesz min elmerengnem, s közben csendben egyeztetjük a következő légyott időpontját.

A tapasztalatokat gyűjteni kell, hogy legyen mire visszaemlékezni a kandalló előtt a hintaszékben ücsörögve nyugdíjasként!